Előhang

(egy nagy tragédiához)

Helyszín: Érpatak, kicsi ám büszke magyar település

Szereplők:

POLGÁRMESTER – délceg férfi, kakastollas kalpaggal
RÓZSIKA – titkárnő
1. férfi
2. férfi

---

1. férfi:

– Zoli bácsi, akkor kik jöjjenek tapsolni az akasztáshoz? Az óvodások vagy a közmunkások?

POLGÁRMESTER:

– Nem kell senki, fiam, majd a Bandi rárakja a tapshangot a számítógéppel.

2. férfi:

– Polgármester úr, nem látok semmit! Nem vágtak lyukat erre a csuklyára?

POLGÁRMESTER:

– Vágtak, fiam, csak rossz helyen vannak a szemeid. De neked nem is kell látnod, ott van előtted a Peresz a sámlin, csak rúgsz egyet és kész. Aztán öt lépés jobbra, ott a Netannyaú. Na számoljuk csak ki! Egy-kettő-három… Mondom jobbra, te félhülye! Az ott a Morzsa! Akkor vissza három. Meg jobbra öt. Úgy. Megy ez, mint a karikacsapás. Már csak még egy szék kell nekem a palesztin zászlónak. Meg a zsidó zászló, hogy megtaposhassam.

1. férfi:

– Az a szögmérős?

POLGÁRMESTER:

– Az, az. Rózsika! Hozzon ki még egy olyan aranyozott karfás széket a hivatal elé, angyalom!

RÓZSIKA:

– Nem lehet, polgármester úr! Az kell a váróterembe!

POLGÁRMESTER:

– Mi az, hogy nem lehet? Direkt ezért kértük kölcsön a palesztin zászlót a Jobbik irodától, Rózsika drága! Nem állíthatom a földre!

RÓZSIKA:

– Vigyenek egy faszéket a kultúrból! Polgármester úr, már három óra. Hozzak egy pohár vizet a gyógyszeréhez?

POLGÁRMESTER:

– Milyen vizet, te hülye tehén?! A széket hozd, de rögtön, mert felköttetlek! Hogy vigyen el az antikrisztus… És nekem négy centiméter legyen minden egyes szék között! Most jó a kép? Hol a beszédem?

“Szeretettel üdvözlünk mindenkit…”

Ld még: Nyomoznak az érpataki akasztás miatt.